|
Volt egyszer egy helyeske, kis sárga pitypang. Az erdőben lakott egy tisztáson sok más sárga pitypanggal együtt.
Egyszer aztán elunta, hogy mindig csak ott üldögéljen citromsárgán. Elindult hát, hogy más színt keressen magának. Ment mendegélt, mígnem egy festékbolthoz ért. Be is ment. - Hahó, van itt valaki? A függöny mögül előlépett egy nagy szakállú ember. Ha kissé meg is lepődött, nem mutatta.
- Szervusz, kis pitypang. Mi járatban vagy? - Pirosra? De hiszen te pitypang vagy! - Hát ez az! Minden pitypang egyforma sárga, így senki nem vesz észre köztük Az eladó nagyot nevetett és befestette.
Másnap a pitypang ismét megjelent. - Megnéztem magam a patak vizében. Nem áll jól nekem a piros. Át tudna engem festeni kékre? Az eladó még nagyobbat hahotázott, mint tegnap. - Hát persze! –és már nyúlt is az ecsetért. – Gyönyörű égszínkék leszel!
Így is történt. A pitypang elégedetten indult hazafelé. Útközben minden virág őt nézte. - Nini, egy kék pitypang! - Nahát, ki látott már ilyen csudát!
Otthon aztán boldogan helyezkedett el a többi pitypang között. - Látjátok, én egészen más vagyok, mint ti.
Másnap egy csapat gyerek jött az erdőbe. A pitypang jól kinyújtózott, hogy mindenki észrevegye csodálatos színét. De mire a gyerekek odaértek hozzá, szép, kék virága átváltozott hófehér, pelyhes gömböcskévé.
Egy kislány odaszaladt. Letépte, és nagyot fújt rá. A pihék szerteszét szálltak a levegőben, és már semmi sem emlékeztetett a pitypang kék színére. |
