“Petőfiókák” Jubileumi kiadvány

az intézmény alapításának 50. évfordulójára

megjelent 2000-ben

„Tudósok talán lehetünk a mások tudományából,

bölcsekké azonban csak a magunk

bölcsessége tehet bennünket.” (Montaigne)

Köszöntő

Ötven év. Fél évszázad! Közel egy emberöltő. Egy iskola életében igen jeles évforduló, ha ezt ünnepeljük. Tanévenként átlag 100 gyerek hagyta el az öreg alma mater falait, s az első években végzett diákok ma már nagymamák, nagyapák, sokan nyugdíjas éveiket töltik.1949 őszén került sor az első iskola átadására, beindítására. S utána mennyi minden történt. Az akkor legmodernebb oktatási intézménynek számító Petőfi Sándor Általános Iskola 8 tantermes, 240 gyerekre létesült épülete igen hamar szűknek bizonyult.

Az oktatási és nevelési követelmények változásaival, a társadalmi igények növekedésének következtében kellett alkalmassá tenni közel 900 gyerek számára. Megindult a folyamatos toldozgatás: gyakorlati foglalkozásokra alkalmas műhelyeket kellett építeni, sportpályák létesültek, új tantermekkel bővültünk, korszerű konyha és étterem épült. A mindig szűkös anyagi lehetőségeket „kibővítették” az önfeláldozó szülői segítségek, a patronáló üzemek támogatásai. A pedagógusoknak az apukákkal együtt sok szabad szombatjuk és vasárnapjuk ment rá arra, hogy a sáros, poros udvart burkolják. Az üzemek összehangolt segítségével immár több, mint 20 éve az iskolában távfűtés van, megújultak a régi tantermek, folyosók. Örömmel nyugtázzuk, hogy iskolánknak jó híre van a városban.

Gyerekeink kivétel nélkül továbbtanulnak. A szigorú követelmények ellenére városi viszonylatban is évtizedek óta igen alacsony a tanévet sikertelenül záró diákok száma. Tantestületünk stabil, a nyugdíjazások kivételével elvétve történik pedagóguscsere. Önmagukkal és a gyerekekkel szemben is igényes nevelők, a családok döntő többségével kialakított együttműködés hosszú távra bizonyult gyümölcsözőnek.

Ezen ötven év alatt két igazgató vezette az intézményt, s a folytonosságnak, a törésmentes iskolai munkának ez is egyik feltétele volt. Mit lehet kívánni a születésnapon? További eredményes 50 évet, 100 évet, nőjenek fel új, mind értékesebb generációk az iskola falai között, legyen több a mosoly, a jókedv, és mind kevesebb szomorúság, kudarc! Az iskola legyen második otthon, ahol minden, még az esetlegesen kellemetlen is a gyermekért történik – a jobb jövő érdekében. Köszöntöm az öreg és jelenlegi diákjainkat, a már megérdemelt nyugdíjas éveket töltő kollégáinkat, az aktív munkatársaimat, s kívánok ez alkalomból is jó egészséget, békességet, szeretetet és mind szebb jövőt.

Kiss Gyula

az iskola igazgatója

Oktató-nevelő munkánk részletezése helyett a tanórán kívüli tevékenységekről, rendezvényeinkről, és tehetséggondozó törekvéseinkről mutatunk be mozaikszerű ismertetést.

Diákjaink érdekvédelmi fóruma a diákönkormányzat, melynek tagjai a felsős osztályok által delegált osztálytitkárok. Ők alakítják ki az éves rendezvénytervet, ők vitatják meg a házirendet. Velük szorosan együttműködve létezik diákegyesületünk, mely 1991 áprilisában alakult. Célunk az volt, hogy az éppen átalakuló úttörőélet értékes hagyományait átörökítsük, s új formában szervezzük meg diákjaink szabadidős tevékenységét. A jól bevált rendezvényeket (farsang, ünnepi műsorok, ballagás, karácsonyi koncertek) városismereti vetélkedőkkel, fordított napi programokkal, sport- és szellemi vetélkedőkkel bővítettük. Sportélet. „A testnek legyen ereje, hogy a léleknek engedelmeskedhessék. A jó szolgának erősnek kell lennie. Minél gyengébb a test, annál többet parancsol, minél erősebb, annál engedelmesebb.” (Jean-Jacques Rousseau) Iskolánkban a heti három testnevelés órán túl a hat éve működő Diáksportkör foglalkozásai és a tömegsportórák teremtik meg a rendszeres testmozgás feltételeit.

A tornaterem, a sportudvar és az atlétikapálya – Vízi Istvánné, Ráczné Mihály Erzsébet, Nagy Béla és Szalóki József testnevelő tanárok felügyeletével – reggeltől estig rendelkezésre áll, hogy tanulóink fejleszthessék erejüket, ügyességüket, állóképességüket. Nagyon népszerű az osztálybajnokságok rendszere, és izgalmakban bővelkednek az évfolyamok kosárlabda és foci háziversenyei. Évente megrendezésre kerül a tanár–diák mérkőzés, s szintén hagyomány az előző évben végzett és a jelenlegi diákok közötti kosárlabdameccs. Barátságos sporttalálkozókra is sor kerül más iskolákkal. Négy éve tartozik sportkörünkhöz a birkózó szakosztály, melynek tagjai Tóth János vezetésével sikerrel szerepelnek a A tanfolyam jelleggel működő tornacsoport színvonalas munkáját jelzi az aerobic világbajnokságon elért 2. helyezésük (csapattagok: Kiss Gabriella, Máté Szilvia, Mikola Zsuzsa, Nagy Mariann, Tóth Angéla, Varga Enikő; Kökényesi Noémi, Mikola Flóra, Varga Orsolya, Veréb Petra; edzőjük: Borbélyné Debreczeni Judit) Iskolánk tehetséges tanulói atlétikában, kézilabdában és kosárlabdában vesznek részt a diákolimpia versenyein. A Nemzeti Atlétikai Program keretében az 1999/2000-es tanévtől tagjai vagyunk a kiemelt atlétikai centrumoknak. Visszatekintve a múltba, szinte valamennyi sportág versenyén részt vettünk az idők folyamán. Hely hiányában csak néhány nevet és eredményt tudunk megemlíteni. Innen indultak a későbbi nagyok: Bardi Gyöngyi – válogatott röplabdázó, dr. Süvöltős Mihály – magyar bajnok és válogatott kézilabdázó, Fórián Csilla – jelenlegi magyar bajnok tollaslabdázó, Kemény Sándor – a junior világbajnok kézilabdacsapat tagja és Gyöngy Tímea – az 1995/96-os év legjobb magyar hosszútávfutója, aki 7–8. osztályos korában 1500 m-en verhetetlen volt a megyében. Atlétikában 1986-ban értük el a legjelentősebb helyezést: a fiú öttusacsapat megyei első lett, s ezzel bejutott a zalaegerszegi országos úttörő olimpiára. Barangoló. Ezt a nevet viseli az iskolánkban működő természetjáró csapat.

A természetet kedvelő diákjaink Csámer István vezetésével 1996 óta túráznak. A harminc főt számláló lelkes kis csoport éves túratervet állít össze, s ezt teljesíti. A magas szállásköltségek miatt inkább egynapos kirándulásokat tesznek. A szakosztályban vannak olyan diákok, akik a kék túra útvonalát járják, míg mások a Rákóczi-túra bejárását kezdték el. Már hagyomány, hogy évről évre Jókai-emléktúrán vesznek részt Szentléleken. Az itt szerzett élményekről a faliújságon számolnak be társaiknak, kedvet ébresztve e hasznos és egészséges időtöltéshez.

A technika fejlődésével 1985 óta iskolánkban is folyik a számítástechnika oktatása. Az anyagi források hiánya miatt PTK 1050-es programozható zsebkalkulátorokkal kezdtük el a munkát. A gép segítségével jól bemutatható a programtervezés, így ez elősegítette az algoritmusos gondolkodás fejlesztését, előkészítette a személyi számítógépek használatát. A tárgyi feltételek javulásával bővítettük a résztvevők körét: először szakkörön, majd tanfolyamon tartottunk foglalkozásokat a felsősöknek. Az 1990/91-es tanévtől létrehoztuk a Commodore gépek zárt hálózati rendszerét és az alsósokat is bevontuk a képzésbe. Jelenleg a harmadik osztálytól a nyolcadikig sajátíttatjuk el a tanulókkal a számítástechnikai-informatikai alapismereteket. 1992-től kezdve 11 db IBM-AT gépet vásároltunk, melyekhez pályázati úton vagy a szülők támogatása révén kapott pénz is segített. 1998-ban az Európában is egyedülálló SULINET program keretében egy szerverrel és hat munkaállomással bővíthettük gépparkunkat, és Kasza János és Gerlei Zsuzsa tanárok munkája nyomán kiépült az Internet hálózat is. Néhány különösen tehetséges diákunk a megyei és országos versenyeken élvonalbeli szereplésével dicsőséget szerzett iskolánknak: Rácz Gábor, Füzesi Csaba, Tóth Balázs, Szász Barnabás, Siroki László és Nagy Ákos.

Iskolánk profiljából adódóan az idegen nyelvek oktatása is kiemelt feladatunk. Az első osztály második félévétől kezdjük az angol és a német nyelv tanítását. Felsős, tagozatos csoportjaink heti négy órában sajátíthatják el ezeket a nyelveket.

A legszorgalmasabb, legtehetségesebb diákjaink évről-évre eredményesen szerepelnek versenyeken, pályázatokon, bekerülnek a középiskolák nyelvi tagozataira, és sikeres alapfokú nyelvvizsgát tesznek.

A tehetséggondozás színterei a szakkörök. E téren nagy hagyománnyal rendelkezik a képzőművészeti szakkör. A múltban Bessenyei Attiláné vezetésével ismerkedhettek meg a diákok a tűzzománckészítés, a különféle rajztechnikák, valamint a szövés rejtelmeivel. Színvonalas munkájukat minden évben sok-sok hazai és nemzetközi pályázaton elért kiváló eredményekkel ismerték el. A szűkös anyagi lehetőségek csökkentették ugyan a szakkörök számát, de azok a gyerekek, akik érdeklődnek a népi mesterségek iránt, Fazekasné Matkó Erika irányításával a szövőszakkörön hódolhatnak e hasznos kedvtelésüknek. Legutóbb 1999 őszén a Homokkerti Könyvtárban megrendezett kiállításukon bizonyították ügyességüket és szakértelmüket.

A művészeti tevékenységek közül az énekkart és a színjátszó szakkört kell megemlítenünk. Kórusunk – egykor Molnár Györgyné és Miskolczi Józsefné, jelenleg pedig Fazekas Lászlóné vezetésével – évtizedek óta sikerrel szerepel az iskola és a város kulturális rendezvényein.

A színjátszásban tehetséges tanulók hosszú ideje Kontor Lászlóné irányításával dolgoznak. Alapos felkészülésüket az évek során szerzett különféle díjak is fémjelzik: 1989-ben megyei ezüst, 1991-ben és 1992-ben megyei arany, illetve országos ezüst minősítést szereztek a drámafesztiválokon.

Riportok régi diákokkal

„Örömmel tértem ide vissza”

Érdekes feladatra vállalkozva lépek be ötvenéves iskolám kapuján. „Petőfi Sándor Általános Iskola” – ez a felirat olvasható az épület falán. Benn, az ajtótól jobbra a névadó mellszobra áll. A tanári szobában beszélgetek az osztályfőnökömmel, Fazekasné Matkó Erika tanárnővel, aki ebben az iskolában volt diák. – Amikor Erika néni itt tanult, milyen volt az épület? Hogyan zajlott egy tanítási nap?

–A főépület belső része nem sokat változott, de az alsósok új épületszárnya azóta épült. Gyermekkoromban a 38. szám alatti épület napköziként működött, az udvaron hintákkal, játékokkal és árnyas fákkal. Sajnálom, hogy ezek mára eltűntek. Az én diákkoromban váltott műszakban tanultunk. A délutáni tanítást nem nagyon szerettük, főleg a hatodik órákat. Mi is ugyanolyan gyerekek voltunk, mint a maiak. Szerettünk játszani, ugrándozni, na és persze néha rendetlenkedtünk is. Mi sokkal többet voltunk együtt, szinte mindenki napközis volt még nyolcadikosként is. Hetente egyszer pedig őrsi foglalkozást tartottunk, ahol kellemesen, játékosan, mégis értelmesen töltöttük el az időt. – Van-e tanárnőnek valamilyen érdekes története ezekből az évekből?

– 1973-ban ünnepelte iskolánk Petőfi születésének 150. évfordulóját. Én akkor 8. osztályos voltam. Fontos szerepünk volt az ünnepség megszervezésében. Többen kutatómunkát is végeztünk a költő életével, munkásságával kapcsolatban. Jutalomként elmehettünk Segesvárra egy 3-4 napos kirándulásra. A város középkori hangulatára még ma is nosztalgiával emlékszem. Egy öreg bácsika mesélt Petőfi utolsó óráiról, és megmutatta a feltételezett helyet, ahol a költő elesett. Mindez olyan nagy hatással volt rám, hogy még a gimnáziumi érettségin is Petőfi két versének összehasonlítását választottam – Lehetséges, hogy az itt töltött évek és a tanárok is befolyásolták Erika nénit abban, hogy a tanári pálya felé induljon?

– Igen. Nagy hatással voltak rám nevelőim. Olyan tanáraim voltak, akik a mai napig példaképeim. Tanítóimtól, Máté és Bence tanító nénitől tanultam a rendszerességet, a következetességet. Kurucz Laci bácsi, aki magyart tanított, szigorú, de nagyon igazságos, kiváló tanáregyéniség volt. Folytathatnám a sort, de ehhez egy külön beszélgetés kellene.– Hogyan merült fel Erika néniben, hogy ebben az iskolában tanítson?

– Sok végzős diák alig várja, hogy új iskolába kerüljön. Mi, akkori nyolcadikosok pedig el sem tudtuk képzelni, hogy lehet másik iskolába járni, mi annyira szerettük ezt. Ez az érzés az évek során is végigkísért. Így, amikor lehetőség adódott, hogy itt taníthassak, a legnagyobb örömmel jöttem ide

–         Milyen érzés volt tanárként visszatérni a régi diákélet helyszínére?

–        Először meghatódottságot éreztem, azután jöttek a hétköznapi teendők. De a kötődés megmaradt, és a mostani diákságban az akkori gyermek-énemet látom. Az is érdekes, hogy sok gyereknek a szüleivel együtt voltunk egykori „petőfisek”. Ez lendületet ad a mindennapi munkám elvégzéséhez.– Volt-e olyan tanára Erika néninek, aki később munkatársa lett?

–        Nemrégiben ment nyugdíjba az általatok is ismert Szász Dánielné, Magdi néni, aki osztályfőnököm volt. Amikor nyolcadikos voltam, már itt dolgozott Csongvayné Zsóka néni, és az alsóban Vajdicsné Marika néni. Őket ti is ismeritek. Sok nyugdíjas van már a régi tanáraim közül, és sajnos, néhányan már nem élnek közöttünk, csak gondolatainkban, emlékeinkben vannak jelen. Mit is kaptam útravalóul ettől az iskolától, nevelőimtől? Andersen szavaival válaszolok, melyet mostani diákjainknak is ajánlok: „…a becsület, meg a szorgalom olyan, mint a jó szél, előrehajtja az embert”.

Szőnyi Zsuzsa 8.c

„Őszinte szívvel tettük a dolgunkat”

Itt ülök a Horváth Árpád u. 20. szám alatt. Mögöttem rengeteg tudományos könyv. Beszélgetőtársam Szabóné Nagy Ilona kémia–fizika szakos középiskolai tanár. Tudását a Petőfi Sándor Általános Iskolában alapozta meg. Vajon hogyan emlékszik vissza az itt eltöltött diákéveire?

–        Hány éve járt ide? Mennyiben változott azóta az iskola?

–         29 éve végeztem. A főépület hasonló volt, mint most. A többi épület akkor még nem létezett. A tornateremben egy színpad díszelgett, az öltözőknél lévő folyosó végén pedig az úttörőszobával találtuk szemben magunkat

–         Ki volt az osztályfőnöke, és kik tanították még?

–         Az osztályfőnököm először Szabó Anna tanárnő volt, majd Biczó tanár úr vett át minket. Szilágyi Dániel volt a földrajztanár és a csapatvezető, Győryné a matektanár. Síró Ágnes a magyart, Gizi mama a biológiát, Fogarasi tanár úr a testnevelést, Kőhídi Imréné pedig a rajzot tanította. A kémiát Eszes Zoltánné kezdte el velünk, majd Coco bácsi vett kezelésbe minket. A gyakorlati oktatásvezetőnk Papp Sándorné volt, akitől nagyon féltem.

–         Milyen tantárgyak iránt érdeklődött, és milyen szakkörökre járt? Tanult-e idegen nyelveket?

–         Nagyon szerettem a kémiát, a fizikát, a matematikát, a magyart és a rajzot, ezért kémia- és rajzszakkörre jártam. Nagyon sok rajzom került kiállításra. Atletizáltam is, de azt hatodikos koromban abba kellett hagynom. Az iskolában oroszt tanultunk, én magánúton németet is

–         Milyen volt a tanulmányi eredménye, és részt vett-e versenyeken?

–         Általában kitűnő voltam, csak néhány alkalommal kaptam testnevelésből négyest. Több rajzpályázaton és szavalóversenyen szerepeltem.

–         Kérem, meséljen úttörőélményeiről és az iskolai rendezvényekről!

–         Az úttörőmozgalomban először őrsvezetőként, majd rajtitkárként, később pedig csapattitkárként vettem részt. Még a gimnáziumból is visszajártam ifivezetőként. Sokat táboroztunk, akadályversenyeket, számháborúkat rendeztünk az erdőn. Régi veteránoknak segítettünk a ház körül, sőt az öregek otthonának a tégláit is pucoltuk. A legcsodálatosabb élményem az volt, amikor hatodikos koromban a IX. Országos Úttörő találkozón az iskola küldötteként vehettem részt. Abban az évben lettem „Kiváló Úttörő”. Tudom, a mai világ megvető szemekkel tekint ezekre az évekre, de számomra ezek az évek életem legszebb évei voltak. Őszinte szívvel tettük a dolgunkat, az iskolai rendezvényeken is mindig lelkesen vettünk részt, az osztályok minden év végén műsort adtak

–         Milyen viszonyban volt az osztálytársaival?

–         Jó volt az osztályközösségünk, az iskola befejezése után is sokszor összejöttünk.

–         Az itt töltött évek mennyiben járultak hozzá későbbi sikereihez?

–         Teljes mértékben megalapozták azt.

Szabó Andrea 7.c

„A petőfis diákok megállják a helyüket”

Iskolánk ötvenéves évfordulója alkalmából megkérdeztem a szüleimet, milyen volt akkoriban „petőfis” diáknak lenni.

–        Szerintetek milyen különbségek vannak az akkori és a mostani diákélet között?

–         A mi időnkben még csak a központi épület volt meg, ott tanultunk délelőtti-délutáni váltásban. Szabadidőnket kitöltötték az őrsi foglalkozások és a szakkörök.

–         Szigorúbbak voltak-e a tanárok, nagyobb volt-e a fegyelem?

–         Akkoriban nagyon rövid pórázra fogták a tanulókat. Minden nap volt házi feladat, és szigorúan büntették azt, aki nem csinálta meg. Számunkra mindig a tanulás volt az első.

–         Segítette-e a továbbtanulást az itt megszerzett tudás?

–         Igen. Felvételinél a tanulmányi eredmény volt a legfontosabb, de a gimnáziumokba szívesen vették fel a petőfis diákokat. A sok éves tapasztalat azt mutatja, hogy az itt végzettek meg is állták a helyüket a középiskolákban. Ha újra kezdenénk, akkor is ezt az iskolát választanánk.

Szabó Zoltán 8.a

„Még ma is gyakran összejárunk”

Az iskola régi diákja volt apukám, Keresztesi Zoltán is, akivel régi szép emlékeket elevenítünk fel.

–        Mikor voltál itt diák, és milyen közös programokra emlékszel vissza?

–         1964-től 1972-ig jártam ide. Akkor az őrsi foglalkozásokat élveztük nagyon, sokat játszottunk, fociztunk, és jó barátságok születtek

–         Mesélj az osztályodról, osztályfőnöködről!

–         Az osztályfőnököm, Helmeczi Balázsné, igazán lelkiismeretes tanár volt, remekül összetartotta az osztályunkba járó 28 tanulót. Még ma is gyakran összejárunk, és felelevenítjük a régi emlékeket

–         Mit szerettél legjobban az iskolában? Az itt töltött évek mennyiben járultak hozzá pályád alakulásához?

–         A ballagást és a szüneteket kedveltem legjobban. A tanárok közül különösen Tikász László tanár úr volt hatással rám. Ő mindent elkövetett, hogy fegyelem legyen, és jól tanuljunk.

Keresztesi Edina 8.a

„Ez az iskola sokat segített nekem”

Riportalanyom Krankovics Mihályné, aki 1969–1977 között volt a Petőfi Iskola diákja.

–        Milyen volt akkoriban az iskola, és milyen ünnepségeket tartottak?

–         Abban az időben még csak a főépületben volt tanítás, ezért két műszakban tanultunk. Alsóban két tanítónk volt, rájuk a mai napig szívesen gondolok. Minden tanuló tagja volt az úttörőszövetségnek. A március 15-e számunkra is nagy ünnep volt. Az iskolában is megünnepeltük, sőt a Petőfi szobornál díszőrséget állhatott néhány tanuló, köztük én is minden évben. Más évfordulókról is megemlékeztünk, sokszor akadályversenyen vettünk részt, ahol mozgalmi dalokat is énekeltünk. Diákként ünnepeltem az iskola fennállásának 25. évfordulóját.

–         Akkoriban sokszor kellett egyenruhát viselni. Szerették-e?

–         Minden nap köpenyben jártunk iskolába, az ünnepségeken pedig az úttörő egyenruha volt kötelező. Néha nem szívesen hordtuk, de nagyon praktikus volt.  Ma az iskolának saját tábora van. Akkor hol nyaraltak a diákok?

–         Az élenjáró úttörőket Zánkára küldték jutalomképpen, a többiek pedig az iskola Bózsván lévő táborába utazhattak

–         Milyen tanárai voltak, és ez az iskola mennyiben járult hozzá a pályája alakulásához?

–         Szigorú és engedékeny tanáraim egyaránt voltak, valamennyien elvárták tőlünk, hogy tudásunk legjavát nyújtsuk. Érdekes módon a kevésbé szigorú tanároknál is igyekeztünk képességeinkhez mérten jól tanulni. Így utólag visszagondolva úgy érzem, ez az iskola nagyon sokat segített abban, hogy sikeresen folytathattam tanulmányaimat felsőbb iskolákban. Az osztálytársaimmal közösen átélt élményekre pedig mindig szívesen emlékszem vissza.

Krankovics Tibor 8.a

„Jó, hogy a tanárok sokat követeltek”

A napokban az iskolánkról beszélgettem a bátyámmal, aki 1997-ben fejezte be a nyolcadik osztályt. Arról kérdeztem, milyen volt az osztályközösségük, és milyen élményekre emlékszik vissza

– Harmincan jártunk az osztályba, fele-fele arányban fiúk és lányok. Nagyon összetartottunk, segítettük egymást. Hangulatos klubdélutánokat szerveztünk, s az osztálykirándulások is emlékezetesek maradnak. Szívesen gondolok az iskolai farsangokra, szavalóversenyekre és a DSK által szervezett rendezvényekre.

–        Szerinted milyenek az iskolai követelmények, szigorúak voltak-e a tanáraid?

–         Igen, szigorú tanárok tanítottak, de ez később a javunkra vált. Az is jó, hogy ebben az iskolában sokat követeltek, mert így jól megállom a helyem a középiskolában is.

–         Hogyan segítette a továbbtanulásodat az itt eltöltött idő?

–         Az első helyen megjelölt iskolába felvettek, s ott is megtartottam az általános iskolai tanulmányi eredményemet. Szerintem ez az iskola nagyon jó, mert az itt tanultak segítik a középiskolai tananyag könnyebb megértését.

Sass Róbert 8.a

Diákfirkák

1. Ha én lennék az igazgató 2. Idelis tanár és diák 3. Jó-e iskolába járn 4. Diákhumor

Ha én lennék az igazgató…(ötletmorzsák)

…növelném a heti munkaszüneti napok számát, s hosszabb szüneteket rendelnék el. A szakács nénik dolgát azzal könnyíteném meg, hogy az ebédlő helyén Mcdonald’s éttermet nyitnék. Az iskola minden épületében lenne büfé és csoki automata. A vásárláshoz a gazdasági iroda osztana zsebpénzt. Ha az iskola 50 éves lenne, minden tanárt pihenni küldenék, és az iskola irányítását a 4.a osztályra bíznám.

(Nagy Zsófia 4.a)

…a tantermeket barátságosabban rendezném be, a falakat élénk színűre festetném. Elrendelném, hogy egy héten három dolgozatnál többet nem szabad íratni.

(Dobozi Éva 7.c)

…felújíttatnám az épületeket, új padokat, sportszereket és barkács eszközöket vásárolnék. Az ebédlőt olyan étteremmé alakíttatnám, ahol a diákoknak pincérek szolgálnák fel az étlapról kiválasztott ételeket.

(Nazsa László 5.a)

…az alsósok épületében is nyittatnék büfét. Sok udvari játékot vennék. Az ebédlőt duplájára bővíttetném, s a szakácsnők mindig azt főznének, amit a diákok szeretnek. Az alsósoknak külön tornatermet építtetnék.

(Tóth Kitti 4.a)

…nagy megtiszteltetésnek érezném ezt a kinevezést. Megpróbálnám megtalálni a megfelelő hangnemet a gyerekekkel és a tanártársaimmal. Egymás kölcsönös tiszteletben tartása, megbecsülése, valamint a szeretet vezérelne. A jó légkört sok közös programmal, kirándulással, mozi- és színházlátogatással teremteném meg. Így oldottabb légkör alakulhatna ki a tanárok és a diákok között.

(Gulácsi Ádám 5.c)

…mindig igazságos volnék. A gyerekeket mindenben támogatnám, a vágyaik eléréséhez minden segítséget megadnék nekik. Nyáron mindenkit elvinnék nyaralni. Az étrendet kiegészíteném desszerttel, mert ennek minden gyerek nagyon örülne. Ügyelnék, hogy az órák vidáman, játszva teljenek, no persze a tanulást sem hanyagolhatnánk el. Mindenkit mozgásra buzdítanék. A tantermeket különböző színűre festetném, s állatfigurákkal és más rajzokkal díszíteném. Csodálatos természeti képeket tennék a falakra, hisz ez kelti fel legjobban a gyerekek érdeklődését. Biztos, hogy így a tanulás is jobban menne.

(Kiss Gabriella 5.c)

Ideális tanár és diák

Milyen az ideális tanár?

Egy jó tanár legyen kemény, hogy a diákjai jól megtanulják a tantárgyát. Ha valaki rosszat követ el, csak egyszer, esetleg kétszer legyen elnéző vele. Ha egy tanuló fél a dolgozattól, feleléstől, akkor a tanárnak kötelessége, hogy megnyugtassa a kisdiákját.

(Szabó Veronika 5.c)

      Szerintem nincs ideális tanár, de ha lenne, a legfontosabb tulajdonsága az volna, hogy nagyon szereti a gyerekeket. Mindig megértő és figyelmes. Türelmessége és kedvessége miatt biztos minden diák kedvelné. Soha nem veszekedne, és nem kiabálna.

(Szabó Anita 6.b)

    A tanárnak türelmesnek kell lennie a gyerekekkel, de csak addig, amíg be nem telik a pohár. Nem szabad a gyerekek fölött uralkodnia. Mindig a legmegfelelőbb jegyet kell adnia, ne legyen túl szigorú! Persze, ha kicsit szigorú, az nem baj, mert ha valaki egy erős gimnáziumba akar menni, akkor fontos, hogy az ötös osztályzatban rengeteg tanulás és minden erőnk benne legyen. A jó tanárnak soha nem szabad kivételeznie. Az ideális tanár nagyon ritka, de minden tanár a maga módján jót akar a diákoknak.

(Szabó Ágnes, Papp Flóra 5.a)

     A mi osztályunkat tanító tanárokat ideálisnak tartom, mert mindegyik gyerekszerető, és nagyon kedves hozzánk. A szakmai felkészültségük is kiváló. Nagyon fontosnak tartom a tanár-diák kapcsolatot, ami a tanulás szempontjából gyümölcsöző lehet. A tanáraink segítőkészek, a problémáinkkal bármikor szívesen fordulhatunk hozzájuk, mert tudjuk, hogy ők gyerekükként szeretnek minket.

(Gulácsi Ádám 5.c)

Az ideális tanár tíz legfontosabb jellemzője  (ahogy a diákok képzelik…)

1. Legyen humora! 2. Szeresse a gyerekeket! 3. Legyen rugalmas! 4. Mindent meg lehessen vele beszélni! 5. Legyen okos, tájékozott! Ismerje még a legújabb sztárokat, filmeket is! 6. Ne akadályozza az étkezést – még óra közben sem –, mert üres gyomorral képtelenség figyelni! 7. Dolgozatírás közben járkálással ne idegesítse a diákokat 8. Feleléskor vegye figyelembe a tanuló lelkiállapotát! 9. Néha-néha tartson lyukas órát is! 10. Ne felejtse el, hogy ő is volt diák, és ő is követett el hibákat! (Czébely Ágnes és Radácsi Ferenc rajzai) Milyen az ideális diák?

Én most egy olyan diákot mutatok be, akire büszkék lehetnének a szülei és a tanárai egyaránt. Az ideális diák szorgalmas, olyan, aki tanulni és tudni akar. Mindig elkészíti a házi feladatát, alaposan felkészül az órákra. A felszerelése mindig teljes, füzeteit szépen, áttekinthetően, tisztán vezeti. Az órán sokat jelentkezik, aktívan részt vesz a feladatok megoldásában. Odafigyel a tanár magyarázatára. Nem rendetlenkedik, ha feleltetik, akkor világos, logikus, jól átgondolt válaszokat ad. Minden érdemjegyét beírja az ellenőrzőbe, és aláíratja a tanáraival és a szüleivel. Sok szorgalmi feladatot vállal, és azokat lelkiismeretesen meg is csinálja. Tanáraival mindig udvarias, tisztelettudó. Segíti osztálytársait, mindenkivel őszinte és barátságos. Remélem, hogy ezek a jó tulajdonságok sok gyerekre ráillenek, és egyre több lesz az ideális diák.

(Kovács Nikolett 5.c)

Szerintem az ideális diáknak rendesen kell viselkednie. Ha olyan, mint én, akkor, jobb, ha összeszedi magát, mert rossz vége lesz. Az is fontos, hogy jól tanuljon. Mi kell mindehhez? Egy kicsi szorgalom és egy jó tanár. Sok gyerek jobban tanul, ha kedves, megértő a tanár.

(Fige Zoltán 5.c)

Szerintem az nem normális dolog, ha valakinek csak ötösei vannak. Az ideális diáknak évente legalább egy egyest kell kapnia. Habár a tanárok büszkébbek a kitűnőkre, mint az általam ideálisnak tartott diákra, én mégsem csak a jegyek alapján választanék. Nem kell mindig jól viselkedni, szépen beszélni. Azt persze nem helyeslem, ha valaki belebeszél az órába. Ne legyen túl feltűnő vagy hősködő, öltözködése se legyen csinoskodó. Az osztály munkájában aktívan vegyen részt.

(Bodnár Ágnes 5.c)

Jó-e iskolába járni?

Miért jó iskolába járni?

Mindennek van pozitív és negatív oldala. Nézzük az iskolának a pozitív részét! Akár hiszitek, akár nem, ilyen is van a világon. Mindenki azt hiszi, az iskola csak nyűg, gond, tanulás, ami persze nem esik jól. Most elmondom, mi ebben az egészben a jó. Először természetesen az, hogy okosabb legyél, ami ahhoz kell, hogy továbbtanulj, dolgozhass. Mindkettőhöz kell bizonyos tudás, érettségi, diploma stb. Másodszor azért, mert rengeteg érdekes dolgot tanulhatsz meg például az állatokról, az emberekről, a múltról, a természetről vagy az anyagokról. Olyan dolgokat is megtudhatsz az iskolában, amit sehol máshol. Így egyre jobban gyarapíthatod a tudásodat. Harmadszor pedig azért is jó iskolába járni, mert itt minden nap találkozhatsz a barátaiddal. Ugye, milyen unalmas a nyári szünet vége, mert nincs mit csinálni? Ha az egész élet iskola nélkül telne el, állandóan unatkoznánk. Így legalább lekötjük magunkat, és ez még hasznos is, mert érdekes dolgokat tudhatunk meg. Egy szó mint száz: az iskolának is van pozitív oldala, amit a negatív ellen kell fordítani, s szinte biztos, hogy a jó győz.

Kovács Judit 7.b

Miért nem jó iskolába járni?

A fenti kérdést vitattam meg barátaimmal a Petőfi Általános Iskolában, ahová mindannyian járunk. Sajnos, ez az iskola sem jobb, mint a többi, mert itt is szigorú szabályok vannak érvényben, amikhez a diákoknak alkalmazkodniuk kell. A fiúkkal folytatott beszélgetésekből azt a következtetést vontam le, hogy a többségük nem szeret igazán iskolába járni.

Véleményük mellé több érvet is felsorakoztattak, amit most szeretnék másokkal is megosztani. Azért nem jó iskolába járni, mert rendszeresen korán kell kelni, és állandóan tanulni kell. A tanulás sok időt rabol el más tevékenységektől, amit szívesen végeznénk. Az iskolában olyan tanárok is vannak, akik nem értik meg a diákokat. Nem akkor írhatunk dolgozatot, amikor akarunk, és sajnos, a rossz jegyeket is be kell írni az ellenőrzőbe. Ez pedig otthon büntetést von maga után. Sorolhatnám még hosszasan, de úgy gondolom, jóból is megárt a sok, hát még a rosszból! Befejezésül egyetlen érvet szeretnék említeni, hogy miért jó iskolába járni: az iskolában megszerzett tudás által válhatunk felnőttkorban a társadalom hasznos tagjává.

Sipos Zsolt 7.b

Diákhumor

Eszperente gyermeknevelde Irodalom:  Elemezz verseket, elbeszéléseket! Szeresd e verseket, mert kedvesek lehetnek neked! Nyelvtan Ne mekegj, te gyerek! Beszélj helyesen, rendesen, egyenesen! Matematika: Fejts meg egyenleteket! De rendesen, mert egyes lesz feleleted! Kémia Ne egyed vegyszeredet! Ne keverj mérget és veszélyes elegyet! Földrajz Keress e terepen kellemes helyeket: hegyeket, tengereket! Biológia Elemezd szervezetedet! Meséld el, mely szervek léteznek benned Rajz: Ecseteddel fess szegletes testeket Technika Ne kezedet verjed, nyessed lemezed! Ének: Énekelj egy kedves éneket, mely megnevettet engem! Osztályfőnöki: Keseregd el e szenvedéseket, velem megbeszélheted egész hetedet! Bakiparádé Ének órán: – Madárka, madárka, csámcsogó madárka…

–        Ezt a művet Frász Schubert írta

–        – Kodály a Mátrai képek című művét kazettára írta.

–        – Muszorgszkij: Uborcsina

Irodalom órán:

–        „Duna szigetében öklendezik egy cseh…”

–        – Ki volt Szép Ilonka? – Vörösmarty szeretője.

–        – A Toldi 1846-ban keletkezett, a kisfaludi társasházban jelent meg először.

Történelem órán:

–        Mikor volt a muhi csata? Hajnalban.

–        – Ki volt Barabás Miklós? Pórképfestő.

–        – Mi az ereklye? Az ereklye a kasza helyett lett. Azzal szántottak mindent.

–        – A legerősebb rabszolgákat aligátoroknak vették.

–        – Az egyiptomiak főistene: Napóleon

–        – Hogyan biztosították az egyiptomiak az elhunyt előkelőek túlvilági életét? Zselével bekenték, majd bekötözték őket

–        – Miért alakult ki az önellátó gazdálkodás a középkor kezdetén? Mert kevés volt a kommunista.

Diákszáj

–        Tudjátok-e, gyerekek, ki volt az első űrhajós?

–        – Én tudom: Ádám és Éva!

– Tanító néni, te nagyon tetszel az apukámnak A fiatal tanárnő kissé meglepődve kérdezi: – Igen? És miért? – Úgy hasonlítasz a nagymamámra. Második nap az iskolában:

– Tanító néni, ne tessék haragudni, de ha lehet, én holnap már inkább nem jövök

–        Tanító néni, a hatos lement az udvarra.

–        – Miféle hatos?

–        – Én vagyok a hetes, a párom pedig a hatos, nem?

Amikor az óvodások látogatóba jöttek jól érezték magukat, vidámak voltak. Egy elsős megszólal

– Könnyű nekik így vigyorogni, még nem tudják, mi vár rájuk.

Egyik nap a tanítónő a szokásosnál kicsit több illatszert használt. Egy kislány többször beleszimatolt a levegőbe, majd így szólt

– Olyan jó szagú vagy, tanító néni. Mosakodtál?

Az elsősök betűfelismerést gyakoroltak. A „k” betű felmutatásakor a tanítónő megkérdezte

–        Ez milyen betű?

–        – Én a „b”-re tippelek – hangzott a válasz.

–        A tanítónő haragos arcát látva a kisdiák hozzátette:

–        – Na bumm, hát tévedtem.

–        A gyerekek sokat fecsegtek órán, ezért a tanítónő így szólt:

–        – Holnap ültetés lesz.

–        Egy kislány felvidulva kérdezte:

–        – Hozzunk virágocskákat?

Az elsősök matematika órájának a végén megszólalt a hangosbemondó:

–        Figyelem! A szombati futóversenyre a szünetben lehet jelentkezni. Távok: ötödikeseknek 1000 m, hatodikosoknak 1500, hetedikeseknek 2000. Egy kisfiú elképedve így kiáltott fel:

–        – Hű, de drága!

Alsósok mondták A liba természete indulatos. A kenguru Ausztráliában él, a kicsinyeit a hasán lévő tokban tartja. A kenguru kicsiny feje vaskos testén alapszik Az iskolában két rossz dolog van. Az egyik, hogy korán kell kelni, a másik, hogy olyan hosszú egy óra Attila nagyon szigorú volt népével, ezért elhívták Isten ostorának Hunor és Magor látta, hogy 50 db lány viháncol a réten. István kezét levágták, és félretették jobb időkre. Ez a Szent Jobb. Erdélyben végighordozták a véres kezet. Éjjel nappal dörögtek a puskaporos aknák és a futárok. A magyarok futóárokkal közelítettek Kiűzték a törököket, de azok mindig visszaűztek. A szállóigét nagy emberek adták egymásnak, s így elterjedt. Diákszótár filmcímekkel Büfé: Kincses-sziget Szünet: Vadállatok a fedélzeten Sorakozás: A száguldó falka Dolgozat: Két félidő a pokolban, avagy Csendes terror Felelés: Pokoli színjáték A tanár feleltetés előtt: A fürkésző szellem Váratlan feleltetés: Hirtelen halál A diák, aki megúszta a felelést: A sors kegyeltje Az első tanítási nap: Jöttünk, láttunk, visszamennénk Napló: A titkos dosszié Csillagos ötös: Kincs, ami nincs Lógás a suliból:  Elemi ösztön Könyvajánlat

Gálik Péter Diák Murphy című könyvében megtalálható minden, ami egy diákot érdekel, és ami az eredetiből kimaradt. A törvények témák szerint vannak csoportosítva, például: tanár, diák, büfé, család, vizsga stb. Az alábbiakban e könyvből idézünk részleteket:

Univerzális nyelvórai törvény: Az idegen nyelvi óra többségünk számára olyan, mintha egy marslakó a Földre érkezvén egy tapírnak kezdené el magyarázni űrhajója működési elvét.

A nem első felelő tanácsa: Próbálj mindig elsőnek felelni… mert a tanárok hamar kifogynak a primitív kérdésekből

A jó diák apadástörvénye: A jó diák mindig tanul. Pontosabban az órán mindig tanul… a következő órára

A „semmi sem örök” tétel: A tanterem ablaka nem betörik, csupán elhasználódik a szünetben.

Megfigyelés a kötelező olvasmányokról: A kötelező olvasmány olyan, mint a telefonkönyv: vastag és unalmas.

A villámfelelet törvénye: Azt, hogy mit nem tudsz, pillanatok alatt kideríti a tanár. Az pedig, hogy mit tudsz, nem érdekli.

A dolgozatírás alaptörvénye: Dolgozatot írni jó dolog…

a)         csak visszakapni nem az; b)         ha közben kimegy a tanár; c)         de nem írni még jobb!

A határidő értelmezése: A feladat elvégzésére kitűzött határidő az az időpont, amikor a diák eszébe ötlik a felismerés: Most már talán el kéne kezdeni!

A kódolt üzenetek rejtélye: Ha a tanár furcsa, ismeretlen, (feltehetőleg) rejtjelezett hangokat ad ki magából, akkor nem arról van szó, hogy átkapcsolták gépi üzemmódra, hanem egyszerűen csak németórán vagy.

Gyűjtötte: Tóth Balázs 6.a.

Recept évkezdetre

Végy 12 hónapot; gondosan tisztítsd meg a keserűségtől, s azután ossz el minden hónapot 30 vagy 31 egyenlő részre úgy, hogy az egy egész esztendőt alkosson! Minden napot készíts el egy rész munkából, két rész jóakaratból és egy gyűszűnyi derűből! Mindehhez adj hozzá három kanál optimizmust, egy kávéskanál türelmet, egy csipetnyi iróniát és egy késhegynyi tapintatot! A kapott anyagot aztán bőségesen öntsd le szeretettel! A kész ételt díszítsd fel apró figyelmességekkel, és tálald fel naponta mosolygó arccal!